Árpád, illetve haveroknak Árpi az állára húzott maszk fölött nagyot fújtatva tette vissza az acélsúlyokat tartóállványukra. Felemelni valamit, aztán visszatenni ugyanoda, a helyére – talált ebben a rutinban valami egyszerű… Tovább olvasom »Meseország a senkiké! – rendhagyó írás az év botránykönyvéről
Ahogy a Necronomicon kergette állítólag őrületbe olvasóját, úgy álljon figyelmeztetésnek e cikk előtt: a Bűvölet – Az örökségről jobb lett volna hallgatnom, hogy elnyelje a történelem süllyesztője, ám gyenge vagyok,… Tovább olvasom »Bűvölet – Az örökség – Lobbi VS Sztori: 1:0
Philip Kindred Dick munkássága idestova harmincnyolc éve funkcionál Hollywood számára ötletládaként. A megélhetési író lázálmai számos sci-fi, illetve akciófilm képkockáin kísértenek, ám a ritka kivételektől (Kamera által homályosan) eltekintve ezek… Tovább olvasom »Boldog 30-at: Az emlékmás “komoly” kritikája
Maja Lunde itthon még ki nem adott első kötete fajsúlyos témához nyúlt a második világháború képében, Hónővér (Snøsøsteren) című gyermekkönyve pedig egy nagy testvér elvesztésével kezdődő karácsonyi mese, amiből a Netflix készít… Tovább olvasom »A cél nem szentesíti – Maja Lunde: Kékség kritika
Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 2016-os választási kampányában falat ígért az őt hatalomra segítő szavazóknak az USA és Mexikó közt, mely határvonalért szerinte Mexikónak kellene fizetnie. Az elnöki… Tovább olvasom »Mexikó válságban: Vér a falon bemutató
(Spoiler csak a végén, fogok szólni.) Míg egyes sorozatoknál meg tudom bocsátani, mi több értékelem, hogy több évadon át rabigájukban tartják figyelmemet, másoknál már a puszta törekvés is mérhetetlenül felidegesít.… Tovább olvasom »Anya és Apa Lost-osat játszik: A farkas gyermekeinek indiszkrét kritikája
Emily in Paris, Netflix, 1 évad – 2020 Melyik sorozatra illik az alábbi leírás? Ha egy részt nézek belőle, kellemesen kikapcsol. A második már kezd idegesíteni. A harmadiknál ökölbe szorul… Tovább olvasom »Emily kutyába megy: Emily Párizsban kritika
Rendkívül kellemetlen érzés, amikor az ember valami okosat próbál mondani, de valaki megelőzi ugyanazzal a sziporkával, márpedig éppen így jártam az Ígérem, hogy visszatérek kapcsán. A kritika egyik öreg motorosa foglalta össze… Tovább olvasom »Ígérem, hogy visszatérek filmkritika – utazás a belső űrbe
Dimitry Glukhovsky-t aligha lehet azzal vádolni, hogy ugyanazt a vasat üti, amiből a legkönnyebben kovácsol magának érmét: igaz, Metró-univerzuma kvázi önvezető pénztermelő gépezetté avanzsált, regényeivel rendre új területeket igyekszik meghódítani.… Tovább olvasom »Kis keleti posztapokaliptika: Poszt VS Nyugodj meg, már Magyarországon vagy könyvbemutató
Christopher Nolant korunk egyik nagy mesemondójának tartom, amolyan patakvér-fétist nélkülöző Quentin Tarantinónak, aki néhány évente jelentkezik egy szerzői filmmel, és sosem fenyegetett, hogy a tizedik installáció után szögre akasztja a… Tovább olvasom »Tenet – eljött a palindrom-forradalom?
Az ősi legenda szerint egy pletykás ember azt a tanácsot kapta, hogy vigyen egy kacsát a mezőre, tépje ki a tollait, majd szórja szét azokat. Amikor végzett, bizonyos idő elteltével… Tovább olvasom »Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete könyvbemutató
Leigh Whannel már a Fűrész első részével bebizonyította, hogy nem csupán torka szakadtából üvölteni, hanem csavaros sztorit írni is tud. A fazon, aki levágta a saját lábát egyben a széria egyik letéteményese is, amiért az erőszakpornó rajongói egészen addig veregethették a vállát, amíg meg nem született a Szerb film, Az emberi százlábú meg még néhány olyan alkotás, amiknek ismertetéséig nem szeretnék süllyedni.
A harcművészetek rajongójaként sokat gondolkodom azon mostanában, hogy miért nem készül végre itthon egy igazán tökös akciófilm. Nincsenek James Cameron-i költségvetésű igényeim, csupán egy korrektül koreografált bunyót szeretnék látni a… Tovább olvasom »Crank: Felpörgetve & Magasfeszültség – dupla dinamó
Mellkasa fel-le mozgott, mintha energiaellátását az oxigénre alapozták volna, ami Angyal információ szerint a levegő gyatra minősége miatt nem tűnt okos megoldásnak – ráadásul a légzéshez kapcsolódó pszichoszomatikus reflexként tovább erősödött a burok végtagjainak remegése. Evolúciós szintet, ráadásul visszafelé az emberiség még sosem ugrott a homo digitalis előtt, így Angyal nem véletlenül élhette meg csonkolásnak szabadságának hirtelen elvesztését.
Annie Proulx Pulitzer-díjas amerikai írónő neve itthon a Túl a barátságonnal kapcsolatban csenghet ismerősen, de bevallom, engem abból is csupán az Ang Lee jegyezte filmadaptáció talált meg, nem pedig az eredeti novella.… Tovább olvasom »Barkskins – Kérgesszívűek – Első évad kritika